A zsúfolásig megtelt templomban Rosner Zsolt sásdi plébános köszöntötte a helyi, sásdi, dombóvári és a környező települések, volt filiák híveit, a paptestvéreket és a megjelent rokonokat.

A szentmisét Dr. Udvardy György megyéspüspök celebrálta. Szentbeszédében többek között megemlékezett Uhl Antal példás életéről és munkásságáról, aki köztudottan minden rendszerben Ember tudott maradni. Életeket mentett a nácizmus alatt Párizsban, de segítette a szegényeket itthon és a német kitelepítések ellen is felemelte a szavát.

A szentmise után Rostás Jenő dombóvári apát-plébános emlékezett Uhl Antalra, akit személyesen is ismerhetett, hiszen ő követte a nagy elődöt a baranyaszentgyörgyi plébánián, ahol 20 évig szolgálta az itteni falvak híveit.

Uhl Antal 1902. január 16-án született Mohácson. Iskoláit szülővárosában és Pécsett végezte. 1924. június 22-én szentelte pappá gr. Zichy Gyula püspök. Papi működésének első állomása Bakóca volt. A francia kötődésű Mayláth család kihelyezett káplánjaként tökéletesíthette nyelvtudását. Itt ismerkedett meg a családnál gyakornokoskodó Fekete István íróval, akivel egész életre szóló barátságot kötött. Ugyan útjaik elváltak, mert Uhl Antalt Hőgyészre, majd Pécsváradra helyezték, Fekete István pedig vezető gazdatiszt lett Ajkán.

1932-ben a gazdasági válság miatt sokan vándoroltak ki Franciaországba. A nyelvet jól beszélő papot kerestek, így Uhl Antal megpályázta ezt a lehetőséget. Lille-be került, ahol a magyar kolónia lelkésze lett. Itt számos kulturális és vallási rendezvényt szervezett, erősítve a két nép barátságát.

1941. március 15-én foglalta el új állomáshelyét, mint Párizs magyar lelkésze. S egyben megkezdte embermentő tevékenységét. Több száz zsidó családot mentett meg a deportálásoktól, haláltáboroktól. De német tisztet is ápolt és hazajuttatott, megmentve a hadifogságtól. 1942 októberében a Gestapó házkutatást tartott nála, mely alkalommal az okmányok, űrlapok egy részét lefoglalták. November 30-án kapta meg az értesítést, hogy XII. Pius pápa augusztus 13-án pápai kápláni címmel tüntette ki.

1943. január 8-án tartották a hadbírósági tárgyalást a német katonai törvényszéken, ahol zsidópártolás, okiratcsempészés miatt öt hónap börtönre ítélték, de a bíró ideiglenesen szabadlábra helyezte, mivel kevés bizonyíték állt rendelkezésre. Ekkor a Magyar Kormány táviratilag hazarendelte. Február 7-én végleg elhagyta Párizst. Még ebben az évben a pécsi püspök ideiglenes adminisztrátornak nevezte ki Baranyaszentgyörgyre. A pár hónapnyi itt tartózkodásból végül 39 év lett.

1946. december 12-én a Pécsi Ügyészségre idézik németpártolás miatt, mert felemelte szavát a kitelepítések módja miatt. Nemcsak lakásába költöztetve mentett meg egy családot a kitelepítés elől, hanem számtalan szegény családot látott el élelemmel az 1950-es években.

Ugyanezen évtized végén találkozhatott ismét Fekete István íróval és 1970-ig minden évben egy hónapot töltött az író - felesége, Edith asszony társaságában - Baranyaszentgyörgyön, Uhl Antal plébánialakjában. E látogatásokról többször is megemlékezett nagy magyar írónk és számtalan felvétel is készült, melyek megtalálhatók a dombóvári „Fekete István” Múzeumban.

1971. április 7-én Címzetes vaskaszentmártoni préposttá nevezték ki. Életmentő tevékenységét elismerve többször is meghívták a Magyar Rádióba, a Pécsi Körzeti Stúdióba, a Vatikáni Rádióba. Számos újságcikk is jelent meg róla. De ő maga is sok-sok előadást tartott Budapesten, Pécsett és közölte írásait pl. az Új Ember katolikus hetilap is. 1982. január 19-én az Országos Béketanács kitüntette „A Békéért” érdeméremmel. A Zsidó Hitközség ezüst poharat, Dr. Cserháti József püspök pedig miséző kelyhet adományozott neki.

1982. április 10-én, nagycsütörtökön este adta vissza lelkét a Teremtőjének. Április 16-án helyezték örök nyugalomra Mohácson a családi sírboltba.

Életútjának ismertetése után Rostás Jenő apát-plébános levetítette a korabeli Filmhíradó róla szóló adását és a Pécsi Körzeti Stúdióban életútjáról készült riportot. A megemlékezés koszorúzással zárult. Szobránál elhelyezték virágaikat volt hívei, a község Önkormányzata, Dr. Udvardy György megyéspüspök és a dombóvári „Fekete István” Kulturális Egyesület.

Életútja és példája révén nem véletlenül nevezték a műsorszerkesztők és hűséges hívei is az „üldözöttek papjának,” akiért a zsinagógákban is imádkoztak világszerte. Halálának 10. évfordulóján emléktáblát avattak tiszteletére. A templomot övező teret pedig róla nevezték el. 1995-ben szobrot állítottak a hálás hívek. A bronzból készült szobrot Mayer Mihály megyéspüspök és Dr. Schönberger András pécsi főrabbi áldották meg.

Számomra felemelő érzés volt, hogy ennyi év távlatából is megemlékeznek arról papról, aki életének felét ebben a kis faluban töltötte el, beletörődve, hogy a fényes Párizs után is van élet,mert ahogy mondta: „Ott is az Istent szolgáltam, meg itt is!”

Dombóvár, 2012. április 12.

Bodó Imre
agrármérnök, helytörténész