Először a külső-somogyi szőtteskultúra megörökítésével foglalkozott, majd minősített szakkörvezetőként és egyéni alkotóként is évtizedek óta példát mutat a vászonneműk errefelé sokáig megmaradt úgynevezett „fehér hímzéssel” való díszítésének feldolgozásában.

Míg korábban ez a díszítési eljárás elsősorban a vőlegények és a házas emberek ünneplő ingein jelent meg, a gazdag mintakincs a mai életben inkább a lakásokat szépítő más szerepet játszó textíliákra került át. Ezt végzik szorgalmas asszonykezek Dombóváron több közösségben is, melyek közül Rózsika néni vezetésével a Múzeumi Hímes Kezek Kör dolgozik rendületlenül.

A hímzéshez szemüveget túl a nyolcadik évtizedén is csak ritkán használó asszony 2003-ban kapta ajándékul első díszes, porcelángyűszűjét Görögországból. Ezt követte aztán a további 99 válogatott darab, amely Gibraltártól és Montenegrótól Tunézián át Kolumbiáig vagy Kínáig a világ majd minden részéből Magyarország dél-dunántúli régiójába elkerült. Mivel a nyáridőben pihennek a hímző ujjak, alkotónk is szabadságra ment, gyűszűinek javából kis kamara kiállítást rendezett be a Dombóvári Helytörténeti Múzeum Közkincs-szobájában, hogy minél többen gyönyörködhessenek a kedves és érdekes úti-csecsebecsékben.

- fotó és szöveg: kristonvízi -