A tárlatnyitón Müller Ádám, a helyi értékek felkutatásáért, megőrzéséért és továbbadásáért sokat tevő civil szervezet tagja köszöntötte azokat a lokálpatriótákat és vasutasokat, akik jelenlétükkel megtisztelték a rendezvényt.
Szabó Csaba, a MÁV Zrt. pécsi területi igazgatója előbb az újdombóvári centenárium tiszteletére összeállított kiállításnak helyet adó épület történetét ismertette. A Dombóvárhoz több mint 300 esztendős családi gyökerekkel kapcsolódó vezető elmondta, hogy az 1950-es készült el a háborús helyzetben vasúti forgalomirányítói pontnak szánt ingatlan, amit azóta szerencsére nem kellett az eredeti céljára használni. Abból a Dombóvári Városszépítő és Városvédő Közhasznú Egyesület a MÁV Zrt-vel közösen 2013-ban kiállítóhelyet alakított ki, ami a Múzeumok Éjszakáján nyitotta meg ajtaját a nagysközönség előtt. Az egykori „bunkerben” Beles Lajos felbecsülhetetlen értékű helyi vasutas relikviákat tartalmazó gyűjteménye kapott helyett, majd ide került dr. Mayer József közlekedéstudományi szakember ugyancsak gazdag hagyatéka, amiből egy emlékszobát hoztak létre.
A Múzeum Megállóban most új tárlat nyílt „Pillanatok a vasutas telep múltjából” címmel.
- Lakóhelyünk a fejlődését teljes egészében a vasútnak köszönheti - emelte ki köszöntőjében Szabó Csaba. - 150 esztendővel ezelőtt a vasútépítők egy olyan helyet kerestek Dél-Dunántúlon, ahol egy csomópontot lehetett kialakítani.1872-ben készült el a Dombóvár-Kaposvár-Zákány, majd a következő évben a Dombóvár-Bátaszék-Baja vonal. 1882-ben adták át a Budapest-Pusztaszabolcs-Sárbogárd-Dombóvár-Pécs szakaszt, 1893-ban felépült a mai nagyállomás épülete, majd 1906-tól lehetett személy- és teherforgalmat lebonyolítani a Dombóvár és Veszprém közötti sínpályán. 1910-re az ország második leggyorsabban fejlődő településévé vált Dombóvár. A vasútépítés és -üzemeltetés sok embert vonzott ide az ország minden részéből, akik számára letelepedési lehetőséget kellett biztosítani. 1919-ben Saguly Károly vasúti mérnök tervei alapján az Esterházy-család által az újdombóvári eszmei község területén rendelkezésre bocsátott 200 kataszteri holdat kiparcellázták 591 házhelynek. Azokon „gombamód” épültek meg az új családi otthonok, majd nem sokkal később a közintézmények is elkészültek.
Az újdombóvári településrész létrehozására emlékező centenáriumi tárlat javarészt két helytörténész - Mészárosné Fodor Klára és Takács Istvánné - anyagából került összeállításra.