A tudományos és a közéletben rendkívül aktív Giesswein Sándor (Tata, 1856-Budapest, 1923) legmagasabb egyházi tisztségét tekintve pápai prelátus volt Győrben. Egyházi tevékenysége mellett ugyanakkor nyelvészként, filozófusként, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjaként, a Szent István Társulat elnökeként, a magyarországi keresztényszocialista mozgalom egyik megalapítójaként, a mosonmagyaróvári választókerület országgyűlési képviselőjeként, a Magyar Békeegyesület elnökeként és a Magyar Országos Eszperantó Egyesület elnökeként (1911-1923) is tevékenykedett. Élete során sokat tett az elesettekért és a kisemberekért.

Sokrétű, pozitív személyisége és tevékenységének dombóvári vonatkozásai miatt döntött úgy a Dél-Dunántúli Regionális Eszperantó Alapítvány (DURA) kuratóriuma, hogy Giesswein Sándor tiszteletére állít emléktáblát a nemzetközi nyelv történetének 125. évfordulóján.

Giesswein az 1900-as évek elején került kapcsolatba Mosonmagyaróváron a dombóvári születésű Szepessy László (Dombóvár, 1880-Doberdó, 1915) költővel, akivel azután megírattatja a keresztényszocialista indulót, a Riadót. 1923-ban, az Eszperantisták Nemzetközi Békeligájának létrehozásakor, az idén 111 éve született Lehman György közreműködésével Dombóváron is meghonosítja az eszperantó nyelvet, amelyet különböző aktivitással azóta is ápolnak a helyi közösségek.

Az április 14-én 14 órakor, a dombóvári római katolikus temető ravatalozójának falán felavatásra kerülő tábla állításának további apropója, hogy idén 100 éve annak, hogy megszületett dr. Gyöngyössy György, az első komolyabb sikereket elért dombóvári eszperantista.

Az alábbi szöveg részlet az egyház és az eszperantó kapcsolatát ismertető tájékoztató lapról, amely a nemzetközi nyelv létezésének 100. évében, 1987-ben jelent meg (forrás: pécsi Eszperantó Múzeum, Máté Kálmánné).