Az 1944. június 30-án az Újdombóvárt ért amerikai légitámadás áldozataira immár évek óta emlékezik a közösség. Minden év júliusa első vasárnapjának kora délutánján pedig a szintén azon esztendő nyarán bevagonírozott, majd pusztulásba hurcolt dombóvári zsidóság emlékfala előtt találkoztak a túlélők és leszármazottak, valamint felekezeti különbözőség nélkül a helyi tradíciók és az emberség tisztes őrzői.

S mivel éppen 85 évvel ezelőtt szentelték fel, majd nyitották meg Újdombóvár önálló (vasutas) temetőjét, ezért is szólt a kis kápolna harangja. A csaknem száz emlékező először a Bernátné Martha Miligan (Toledo, 1912 - Huntington Beach, 2007) alkotásánál, a temetői keresztnél gyülekeztek, amelynek szomszédságában lévő első sír Mennyei Jánosné Buzsáki Borbála nyughelye. Ennek sírkövét készíttette el mértéktartó eleganciával és korhűséggel a dombóvári Bognár Temetkezés - tudtuk meg a kötet szerzőjétől - s áldotta meg Kutas Attila plébános.

Ezután a ravatalozó árnyékos átriumában foglalt helyet a közönség. Itt Tóth Csaba, a Dél-Dunántúli Temetkezési Egyesület alelnöke tartott ember-központú, de a szakma méltóságát is bemutató beszédet. Majd Mészárosné Fodor Klára, Dombóvár díszpolgára következett, aki élvezetes ismertetéssel hozta közel az új helytörténeti mű, Újdombóvár temetője című kötetét. A közösség önzetlen együttműködését és a szerző alkotó erejét méltatta és köszönte meg végezetül dr. Kriston Vízi József múzeumvezető a dombóvári városszépítők nevében is.

A kötet a szerzőnél, az újdombóvári sekrestyében vagy a Dombóvári Helytörténeti Gyűjteményben vásárolható meg.

Szöveg: kristonvízi, fotók: Németh Gabriella