Egyesületünk versenyzője Tóth Lili Anna évek óta tudatosan e versenyre készült edzőjével Gazsi bácsival. Tudták, hogy most jött el az idő, amikor bizonyítani lehet: a hosszú évek közös munkája majd megtérül, sikert hoz. Anna több mint 10 éve az egyesület sportolója. A sikeres érettségi után szeptembertől másutt, más egyesületben folytatja pályafutását. Szerette volna emlékezetessé tenni a dombóvári színekben utolsó nagy nemzetközi versenyét. Nem sok hiányzott…

Az elődöntőben erődemonstrációt tartott, nagy fölénnyel nyerte futamát, bizonyítva, hogy kiváló állapotban van, s könnyed futással is jobb a mezőnynél.
A Dombóvárról érkezett atlétatársak és szüleik gondoskodtak arról, hogy a stadionban mindenki tudja, kiről szólhat a női akadályfutás döntője: Transzparensek, Dombóvár feliratú nemzeti zászló, egyen pólók jelezték mindezt!

A döntő nagyszerűen indult. Anna a megbeszéltek szerint 150 m-el a rajt után élre állt, hogy saját ritmusát futhassa, hiszen borítékolható volt, hogy mindenki az ő tempóján szeretne „utazni”. Így is történt. Az első 1000 m-t 3:20 és 3:22 közé tervezték (3:21,73 lett), hogy ebből fokozatosan gyorsulva, (6:40-es 2000 m-ről) kemény utolsó ezret futva, magabiztosan lehessen a győzelemért hajrázni.. 1000 m után azonban jött az akadály és a hiba: bukás, sérülés, versenyfeladás.

A versenyző (és edző) lelkén az sem segít ilyenkor, ha a honfitárs, barátnő, ellenfél megpróbál talpra állítani, bíztatni. Szép volt Tíra, köszönjük!
A győzelem, a dobogó elérhetetlenné vált, talán majd máskor…
A DOVASE vezetése köszöni mindenkinek, aki segített eljutni a győzelem kapujáig!

Hajrá, gyerünk DOVASE, nem adjuk fel SOHASE!