Medveczky Gabriella fiatalon elkerült Dombóvárról. A sátoraljaújhelyi Vöröskeresztes Ápolónőképző Intézetben elvégzett tanulmányai után a budapesti Honvéd Kórházban dolgozott.

1937. június 12-én tartották Budapesten a Nemzetközi Légi Mentésügyi Bizottság első tanácskozását. Ebből az alkalomból - kísérleti jelleggel - egy teljes kórházi felszerelés ledobását tervezték ejtőernyővel. A légi mentésügy fejlesztése érdekében az esemény előtt orvosok és ápolónők részére ejtőernyős tanfolyamot szerveztek. A résztvevők között ott volt Medveczky Gabriella is. A nemzetközi tanácskozás napján egy Fokker VII.-ből végrehajtott sikeres ugrásával pedig ő lett az első ismert magyar női ejtőernyős. Az Újpesti Napló 2010. augusztus 2-i számából az is kiderül, hogy az ugrást barátnőjével, a szintén vöröskeresztes nővér Tatár Margittal mutatta be. Azaz tulajdonképpen ők ketten lettek az első női ejtőernyősök Magyarországon.

Medveczky Gabriella 1940 és 1944 között Nagyváradon és Marosvásárhelyen szervezte újjá a helyi Vöröskeresztet. Felállított egy 1000 ágyas hadikórházat, ahol ápolta a világháborús sebesülteket. A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága a háború után a Florence Nightingale emlékéremmel tüntette ki. 1947-től a dombóvári mentőszolgálat telefonügyeletese volt nyugdíjazásáig. Kilencvenedik életévében, 2001-ben hunyt el. Még megérte, hogy Svájcban, a Vöröskereszt megalapításának 100. évfordulóját ünneplő szervezet kitüntesse.

Amikor a mentőhelikopter még ismeretlen fogalom volt, az olyan úttörő ejtőernyős nővérek, mint Medveczky Gabriella bebizonyították, hogy gyorsan közel tudnak kerülni háborúk, balesetek, illetve természeti csapások szárazföldön esetleg nehezen megközelíthető helyszíneihez. Minden tisztelet kijár nekik.