Önmagunk felé fennálló adósságunkat rójuk le, amikor – reméljük, késésünk ellenére olvasóink figyelmére számot tartva – beszámolunk az október első vasárnapjának délutánján történtekről.

Az egykori zsinagógában összegyűlt közönség elsőként a Hana bőröndje című, prózával és zenei betétekkel tűzdelt színpadi műsort tekintette meg. A Karen Levine írónő művéből adaptált előadás a holokauszt áldozataként tizenévesen elhunyt Hana Brady történetét elevenítette meg úgy, ahogy az feltárulkozott a huszadik század végének japán iskolásai előtt.

Az előadást követően az épületet körülvevő kőfalnál Szabó Loránd polgármester idézte fel, miként adta 1947-ben a holokauszt áldozatává vált dombóvári zsidók tiszteletére létrehozott emlékhelynek a Mártírok kertje nevet Dombóvár Nemzeti Bizottsága. A polgármester felkérésére a kerthez útbaigazító táblát az egykori helyi izraelita közösség tagja, Pataki Ferenc fejszámolóművész, a város díszpolgára leplezte le.

A Deák Ferenc utca elején található ligetes részre átsétáló közönség elsőként Takács Istvánnét, a Dombóvári zsidóság története című könyv szerzőjét hallgatta meg. A helytörténeti kutató eléjük festette a huszadik század első harmada Dombóvárjának képét, ahol a zsidók és a keresztények békés egymás mellett élése közepette dinamikus fejlődés volt tapasztalható. Aztán, egy nagy törést követően 1944-ben a Deák Ferenc utcába gyűjtötték össze az otthonaikból kikergetett zsidóságot. Majd a Dombóvár tragédiáját is jelentő év június 30-án a haláltáborok felé kellett vennie útját az akkor 622 főt számláló gyülekezetnek, amelyből 541-en nem élték túl a holokausztot. Beszédét zárva a szónok arra kérte az utókort, tekintse a felavatandó emléksziklát és rajta a táblát mementónak, hogy „Soha többé!”.

Ezután a rendezvény egyik szervezője Rostás Zoltán jelentette be, hogy a múltnak történő emlékállítás mellett többen olyat tettek, amely remélhetőleg a jövőre is kihat. A nap délelőttjén ugyanis létrejött a Dombóvári Magyar-Izraeli Baráti Társaság Egyesület. A nyitott társaság mindent megtesz a zsidóság – egy nép, amelynek többek között a Bibliát is köszönhetjük – által képviselt értékek megjelenítéséért és a múlt elhomályosítása ellen. Mint az ünnepséget követően a közgyűlés által elnöknek választott Rostás Zoltántól megtudtuk, a civil szervezet 37 fővel alakult meg, és további 70-en jelezték csatlakozási szándékukat.

A megemlékezés záróakkordjaként az egykori dombóvári gettónak emléket állító sziklát és rajta a táblát Szabó Loránd polgármester, Takács Istvánné és Rostás Zoltán közösen leplezte le.