A magyarországi zsidók gettókba zárása 1944. április 16-án kezdődött meg Kárpátalján, az akkori Magyarország területén. Ezt követte ausztriai, németországi és lengyelországi haláltáborokba hurcolásuk. Néhány hónap alatt több százezer vidéki magyarországi zsidó embert gyilkoltak meg a koncentrációs táborokban. Az Országgyűlés 2000-ben határozott az emléknapról.

Béth Hácháimnak, az élők vagy az öröklét házának nevezik temetőiket a zsidók, mivel a halottak halhatatlan lelkét élőnek tekintik - derül ki Takács Istvánné 2007-ben megjelent A Dombóvári zsidóság története című kötetéből. Szintén a szerző írja, hogy a Dombóváron 1720 óta jelen lévő zsidóság már a temetőfenntartást egyik fő feladatának tekintő Chedra Kadisa, a Szent Egylet 1820. évi megalakulása előtt is bérelt területet a városon kívül a Dombóváron és a környező falvakban elhunyt izraelita vallásúak eltemetésére.

A Kaposszekcső közigazgatási területén található zsidó temetőben számos olyan sírt találunk, amelyek azok emlékét őrzik, akiknek nem adatott meg a végtisztesség. A Holokauszt áldozatainak hozzátartozói közül többen - a földi maradványok elhantolása nélkül - rávésették a sírkövekre az elpusztítottak neveit.

Takács Istvánné így zárja könyvének vonatkozó fejezetét: „A dombóvári zsidó temető épített kultúránk egy része. Nem feledkezhetünk meg róla, hiszen az ott fekvők valamikor részesei voltak munkájukkal, szorgalmukkal városunk történelmének, annak a folyamatnak, amely Dombóvárt jelentős mezővárossá, majd a XX. századra a kistérség kereskedelmi, ipari központjává emelte.”

Helyi híreink szerkesztője, cikkírónk március végén fotózott a Dombóvár és a Liget lakótelep között található temetőben. A képeket a lenti felvételre kattintva megnézheti.